Az alkalmat Molnár Zsolt plébános atya köszöntője nyitotta meg, majd ünnepélyesen feltűzte a Kosdi Egyházközség szalagját a Szent Istvánt ábrázoló jubileumi zászlóra. Ez a jelképes gesztus nemcsak közösségünk jelenlétét fejezte ki, hanem azt a hálát is, amelyet az elmúlt évek lelki ajándékaiért érzünk.

A küldöttek ezt követően megosztották gondolataikat arról az útról, amelyet együtt járhattunk be. Sokszor rengeteg mindent teszünk Istenért, kifacsarjuk magunkat a szolgálatban, mégis kevés időt hagyunk arra, hogy Isten töltsön fel bennünket. Nyaktörő sebességgel rohanunk céljaink felé, miközben Ő arra hív, hogy időnként álljunk meg, csendesedjünk el, és egyszerűen csak fogadjuk be az Ő szeretetét és kegyelmét.

Istennek mindenre van terve. Ő betölti a réseket, megoldja a nehézségeket, és életet lehel a kimerült, fáradt vagy éppen reménytelennek tűnő területeinkre. Újra és újra kapcsolódnunk kell ahhoz, aki az Élet Forrása. A valódi beteljesedés nem akkor érkezik el, amikor minél többet teszünk, hanem amikor emlékezünk arra, hogy először Jézussal kell lennünk, mielőtt elindulunk szolgálni Őt. Azt szeretné, hogy szívünk összhangba kerüljön Vele, mielőtt kezünk munkához látna.

Különösen fontos felismerés ez annak az útnak a végén, amelyet együtt bejártunk. Az elmúlt évek során betekintést nyerhettünk számos egyházközség életébe. Láttunk örömöket és nehézségeket, a szolgálat szépségét és terheit, megtapasztaltuk, hogyan próbálnak a közösségek Jézushoz kapcsolódva élni, és hogyan hordozzák egymást a testvérek sokszor csendben, hűségesen és áldozatosan.

Az este csúcspontja a hálaadó szentségimádás volt, amelyben közösen adtunk hálát mindazért, amit az Úrtól kaptunk. Hálát adtunk papjainkért, egyházközségünkért, közösségeinkért, templomunkért, szolgálattevőinkért és mindazokért a kegyelmekért, amelyekkel Isten az elmúlt évek során megajándékozott bennünket.

A zenei szolgálatot a LIM közösség vállalta, akik több Élő Kövek találkozón is szolgáltak már közöttünk, és énekeikkel segítettek bennünket Isten dicsőítésében. Közösségük szép tanúságtétel arról, hogy a Krisztus iránti szeretet hogyan válhat egy közösség összetartó erejévé és egyik legfontosabb pillérévé. Hálásak vagyunk jelenlétükért, szolgálatukért és azért az örömért, amellyel újra és újra Isten felé emelik a szíveket.

Ezen az estén különösen is tudatosult bennünk, mennyi okunk van a hálára. Hálásak lehetünk plébánosunkért, papjainkért, akik hűségesen szolgálnak közöttünk, közösségeinkért, amelyek megtartanak és erősítenek bennünket, valamint templomunkért, amely otthont ad közös imádságainknak és ünnepeinknek. Mindez nem magától értetődő. Vannak helyek, ahol egyre kevesebb a pap, ahol bezárnak a templomok, vagy ahol a hívek csak ritkán találkozhatnak. Ezért különösen is fontos, hogy észrevegyük és megköszönjük mindazt, amit ajándékba kaptunk.

Jézus nem magányos útra hív bennünket, hanem közösségbe. Arra hív, hogy Vele, a Szűzanyával és egymással szeretetkapcsolatban éljünk, és így váljunk valóban élő kövekké Isten országának építésében.

Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki velünk együtt járta ezt az utat, imádkozott, szolgált és jelenlétével gazdagította közösségünket.

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136,1)

Forrás és fotó: Revóczi Zoltánné, Csernai Györgyi küldöttek